XV/7. A szervizjárat ajtaja — Hivatalos hozzáférés

A morajlás nyomán a fal burkolata nagyot reccsenve elvált a vakolattól, s egy súlyos, sárgaréz zsanérokon függő szervizajtó pattant ki a félhomályban. A felkavarodó por mögött sötét, keskeny szellőzőfolyosó tárult fel, amelyből többszörösen összetett fogaskerekek hűvös, sűrű olajszagú huzatja áradt.
Henderson óvatosan előrehajolt, majd zakója belső zsebéből előhalászott egy apró, rézfoglalatos gázlámpát. – Úgy tűnik, a rendszer a gyorsított kalibráció részeként hozzáférést biztosított a gépészeti járatokhoz – állapította meg szárazon, miközben a fénycsóvát a szűk alagútba irányította.
Az antikvárius gombjavesztett, most már teljesen nyitott mellénnyel lépett mellé. – De vajon a huszonnégy órás opció magában foglalja a kilépési jogot is, vagy ez csupán egy belső karbantartói útvonal? – kérdezte halk, óvatosan reménykedő hangon.
A járat falán, alig egy méterre a bejárattól, egy kis réztábla csillant meg. A rajta lévő gravírozott felirat precíz hivatali alapossággal tudatta: „Hivatalos szervizfolyosó. Belépés kizárólag saját felelősségre és hiánytalan ruházatban.”
Henderson lassan felvonta a szemöldökét, s sokatmondó pillantást vetett az antikvárius mellkasára, ahonnan fityegő cérnaszálak hirdették a hiányzó sárgaréz gombokat. Mielőtt azonban vita alakulhatott volna ki a gépészeti öltözködési kódexről, a járat mélyéből egy ritmikus, csilingelő fémes gördülés indult meg feléjük.