XV/4. A reteszelt szellőzőjárat — Automatizált hermetizálás

A fémlemez csattanása után olyan mély és tökéletes csend telepedett a bolt hátsó helyiségére, amilyet csak a hermetikusan zárt vaskasszák ismernek. A falon lévő óraszerkezet mutatója megállt, de a kis üvegablak mögött az oxigénszámláló apró nyílása most nem fémzsetont, hanem egy újabb apró papírcsíkot dobott ki.
– Ez... ez a nyugta? – sziszegte az antikvárius, és görcsösen a pult szélébe kapaszkodott. Tüdeje kétségbeesetten próbált egyetlen molekulányi friss levegőt halászni a ritkuló légtérből.
– Nem – válaszolta Henderson, miközben a lezárt panel kis rézablakán keresztül tanulmányozta a kiadott feliratot. – Ez a biztonsági tanúsítvány. A csőrendszer gratulál nekünk. A szigetelés hermetikus, a szivárgási arány nulla százalék.
A falból tompa villamos zümmögés hallatszott, majd a mennyezeti csőhálózat apró szelepei egymás után reteszelődtek el. A rézkulcs, amelyet Henderson az imént fordított el, most akadálytalanul forgott körbe a zárban, jelezve, hogy a kalibrációs ciklus alatt a manuális beavatkozási jogokat ideiglenesen felfüggesztették.
– Meddig tart a teszt? – kérdezte a boltos, miközben az arca már a szilvakék finomabb árnyalataiban pompázott.
Henderson a papírcsík aljára pillantott, ahol apró betűkkel rögzítették a várakozási időt.
– A tartóssági próba szabványos időtartama negyvennyolc óra – mondta, majd a mennyezet felé mutatott. ott, közvetlenül a lezárt szellőzőrács felett egy apró, sárgaréz számláló szerkezet kezdett lassan visszafelé számolni.