XV/3. A perforált papírszalag — Diagnosztikai félreértés

Az antikvárius halálsápadtan meredt a kétszeres sebességgel forgó fémfogaskerekekre. A pulton heverő perforált papírszalag lassan tekeredett le a rézcsőről, ahogy a táskából kiszivárgó kénes gőz megmozgatta.
– Ez nem bizonylat, uram – suttogta a boltos, és olyan aprókat lélegzett, amennyire csak a tüdeje engedte. – Ez egy tesztsorozat. A gázmintavevő nem mentességet adott, hanem elindította a rendszer kötelező kalibrációs ciklusát.
Henderson közelebb hajolt, és leolvasta a gázrendszer új szalagját. A perforációk nem számsorokat, hanem a nyomáskülönbség szabályozási pontjait jelölték. A papír szélén finom betűkkel állt a figyelmeztetés: a mérés ideje alatt a helyiség légmentes zárása automatikus.
– Ha a teszt fut, a számláló azért pörög gyorsabban, mert a túlnyomást kompenzálja – vélekedett Henderson, megpróbálva racionális magyarázatot találni a vészjósló kattogásra. – Csak vissza kell állítanunk az alapértelmezett értéket.
A pult alatti leplombált rekeszből egy kisméretű, fényes rézkulcs került elő. Mr. Henderson a rézkulcs elfordításával hozzáfér a gázrendszer oldalsó ellenőrző paneljéhez, ahol a perforált szalag fogadórése rejtezett.
Amint a kulcs elfordult, a kettős ütemű kattogás egyetlen éles sound-reggeléssel megbicsaklott. A fal mögül azonban nem a megnyugtató levegőáramlás, hanem egy nehéz, csikorgó fémlemez záródó hangja visszhangzott a sötét szellőzőjárat felől.