XV/2. A kint rekedt bőrtáska — Zárt rendszerű félreértés

Mr. Henderson habozott egy pillanatig, majd az ajtókilincsre tette a kezét. A dohos levegőjű antikváriumban a fali számláló még mindig vészjósló ütemben forgatta fémfogaival a másodperceket.
– Ha kilép a szabadba, uram – suttogta az antikvárius szinte mozdulatlan ajakkal –, a kültéri szellőzési tarifa lép életbe. Az esős időben a páratartalom miatt a tüdő sűrűbb gázt szív be, ami a szabályzat szerint dupla elszámolást jelent.
– De a táska – mutatott ki Henderson a csöpögő eresz alá. – A rejtélyes vásárló hagyta ott. Talán pont az a cserekészülék van benne, amivel felülírhatjuk a számláló kalibrációját. Vagy maga a levegőtartalék!
A lehetőség csábító volt: egy független levegőforrás vagy egy hivatalos mentesítő bizonylat azonnal nullázná a fenyegető egyenleget. Henderson gyors elhatározással kicsapta az ajtót, s egyetlen mély lélegzetet sem véve kisietett az esőre. Felkapta a nehéz bőrtáskát, majd amilyen gyorsan csak tudott, visszaurott a száraz kőpadlóra.
Amikor kipakolták a tartalmát a pultra, nem cserekészülék vagy levegőpalack bukkant elő, hanem egy készlet kézzel rajzolt, perforált papírszalag és egy réz csőgörgető. A táska aljáról sűrű, kénes szagú gőz szivárgott ki, ahogy a rézkapocs kinyílt: nem friss levegőt rejtett, hanem a mérőrendszer kiegészítő gázmintavevője volt benne.
A fali doboz ekkor éles, csikorgó hangot adott ki, s a számláló tárcsája kétszeres sebességre kapcsolt.
A pult szélén, a vizes szalagok között egy apró, félbevágott ólompecsét gurult végig halkan, majd elakadva megszorult a padlólap résében.