XV/1. A belégzési illeték — Takarékos légzés

Henderson kimért mozdulattal kihúzta zsebéből a selyemzsebkendőjét, gondosan összehajtogatta, majd rászorította a falra szerelt rézdoboz szellőzőnyílására. A fojtott kattogás ettől egyetlen pillanatra sem lassult le, sőt a számláló tárcsája meglepő rugalmassággal ugrott át három egységet lefelé.
– Ha szabad javasolnom, Mr. Henderson, ne pazarolja a jó minőségű textilt – jegyezte meg az antikvárius baljós nyugalommal, miközben tekintetét a mennyezeti csőcsatlakozásra szegezte. – A mérőműszer láthatóan nem értékeli a kétségbeesett takarékossági kísérleteket, ellenben másfélszeres tarifát számol fel a hirtelen fizikai munkáért.
– Ez nem kétségbeesés, uram, hanem megelőző karbantartási próbálkozás – felelte Henderson hűvösen, bár a számlap szaporázó üteme az ő pulzusát is felgyorsította. – Amennyiben a gázhálózat valóban a tüdejünk kapacitására vetette ki a zálogot, a legbölcsebb, ha korlátozzuk a felesleges társalgást.
Az antikvárius lassan bólintott, s óvatosan, szinte észrevétlenül beszívott egy apró korty dohos levegőt. A fali szerkezet azon nyomban nyugtázta a műveletet: a réztárcsa éles, fémcsikorgó kattanással fordult egyet.
Henderson ekkor a kirakat felé fordult. Odakint, a vizes aszfalton heverő esernyő mellett egy finom kidolgozású, sárgaréz csatos bőrtáska feküdt az esőben.