XLVIII/8. A felderítő optika — Téves minősítés

A sárga fénysugár meglepő alapossággal állt meg az antikvárius legfelső gombjánál, majd remegő vonalban végigpásztázta Henderson szorosan hozzávart ingujját. A fal mögött egy automatizált írógép billentyűi csattantak fel ütemesen, s a rézkeretes nyílásból egy frissen nyomtatott papírcsík türemkedett elő.
– Úgy tűnik, a felderítő optika átértékeli a helyzetünket – suttogta az antikvárius, miközben próbált mozdulatlan maradni a fénypászmában. – A leltári tévedések legszebb tulajdonsága, hogy a gépi logika rögvest hivatalos határozattá lépteti elő őket.
– A bordáim törvényes átrendezésévé is, ha ez a doboz tovább szűkül – sziszegte Henderson, s próbált némi levegőhöz jutni.
A fejük feletti szerkezetből ekkor száraz, gépies kattanás hallatszott. A rézstempli nyers erővel rácsapódott a rekesz szélén csüngő cédulára, átpréselve a korábbi feliratot. Az új minősítés meglehetős határozottságról tanúskodott: „Kétszínű felderítő bábu – próbaüzem.”
A tölgyfa rekesz alja a döntés pillanatában hirtelen hátrahúzódott. Az összevarrt páros egy lágyan lejtő, selyemmel bélelt csúszdára zökkent, amely egyenesen a páncélterem nyitott tesztcsarnokába röpítette őket. A zuhanás egy forgó sárgaréz emelvényen ért véget, ahol tucatnyi kalibrált lencse fordult feléjük egyszerre.
Egy falba épített rézsíp halk füttyel jelzett, miközben a mennyezetből egy finomműszeres mérőkar ereszkedett alá.