XLVIII/6. A hűtött folyosó — Mechanikus osztályozás

A sötét, hűtött folyosón a levegőben finom polírviasz és szárított menta illata terjengett. A sínrendszer kimért tempóban gördítette előre az összevarrt párost a párás sötétségben. Henderson fázósan összehúzta magát, amennyire az ujjaira tapadt bársonyfércek engedték.
– Rendkívül szakszerű – jegyezte meg az antikvárius halk, elégedett csettintéssel. – A ritka gyűjteményi darabokat mindig szabályozott hőmérsékleten tárolják. A hideg konzerválja a finom szövetet és a csontot.
– Remélem, a csontot csak képletesen értette – morogta Henderson, miközben próbált távolabb húzódni a falból kiálló, hideg rézcsövektől.
A sötétből hirtelen egy sor precíziós fémkar emelkedett ki. Nem csaptak le rájuk, csupán finom rézujjakkal végigmérték a válluk szélességét és a két kabátot összekötő varrat feszességét. Egy sárgaréz számláló három halk kattanással nyugtázta a méreteket, majd egy mechanikus csapóajtó emelkedett fel előttük.
A túloldalon egy jól megvilágított, polírozott tölgyfa állványrendszer tárult fel. A polcokon bársonnyal bélelt fiókok sorakoztak, precíz réztáblás feliratokkal: Díszpéldányok, Hiányos szettek és Különleges párosítások. A sín pontosan a középső fiók felett állt meg, ahol a sárgaréz kar lassan kioldotta a mennyezeti rögzítőt.
Az antikvárius kíváncsian felvonta a szemöldökét, amint meglátta a szomszédos fiók tartalmát: egy ezüstözött teáskannát, amelyet gondosan hozzáhurkoltak egy antik zsebórához. A mélyből ekkor halk csengő kondult, s a párnázott rekesz lassan emelkedni kezdett feléjük.