XLVIII/10. A kirakati végkifejlet — Aranyszálas árcédula

A párnázott csőből való kicsúszásuk pontosan a mechanikus varróasztal polírozott lapjára időzítette az érkezésüket. A mennyezetről hatalmas, csillogó acéltűk ereszkedtek alá, s a fogaskerekek fenyegető kattogása betöltötte az egész csarnokot.
– Ugye mondtam, Henderson? – mormolta az antikvárius, miközben merev háttal várták a szétválasztó vágást. – A gépi logika visszatér a normális kerékvágásba. Most szépen kibontják a téves öltéseket.
A gép acélkarjai azonban nem elvágták a szoros varratot, hanem villámgyors mozdulatokkal finom, aranyozott selyemszálat fűztek a csatlakozási pontba. A tűk ritmikus kopogással egy vastag, aranyperemes kartont varrtak közvetlenül a közös ingujjukra, amelyen nyomtatott betűkkel állt a felirat: *„Exkluzív, kétszemélyes interaktív készlet – Csak egyben eladó”*.
Mielőtt bármelyikük tiltakozhatott volna, a csarnok üvegfala elgördült, s a lap zökkenőmentesen átfordult a vakító napfénybe.
A mechanikus osztályozó nem selejtezte ki őket: az összevarrt páros egyenesen az antikvárium fő kirakatának forgószínpadára érkezett. A járda szélén álló bámészkodók elismerően bólogattak a tökéletesen összehangolt, mozdulatlan figurák láttán. Henderson próbált mozdulni, de az automatizált talapzat komótosan forgatni kezdte őket a kirakatüveg mögött.
A szomszédos ajtó felett ekkor halkat kondult egy apró, ezüstös csengő.