XLVII/8. A kirakati iktatás — Exkluzív párkiszerelés

A csúszda alján gumírozott felfogótálcára huppantak. Az iktatóprés nehéz acéltömbje közvetlenül a fejük felett tornyosult, és az olajszagú félhomályban ütemesen sziszegve ereszkedett lefelé. Henderson felkészült a legrosszabbra, és lehunyta a szemét, míg az antikvárius görcsösen kapaszkodott a kettejüket összekötő, friss varrásba.
A prés azonban nem sújtott le. Mikroszkopikus pontossággal megállt alig egy milliméterre a válluk felett, majd egy száraz, fémes kattanással egy nehéz, aranyszegélyű kartonlapot tűzött a kátrányillatú fonalra.
– „Sziámi textil-együttes, korlátozott példányszámú kirakati műtárgy. Állapot: szerkezetileg egyesített” – harsogta a hangszóró ünnepélyes rézhangon.
Mielőtt bármelyikük tiltakozhatott volna, a padló alatti hidraulika zúgva lendült működésbe. A platform egyetlen zökkenővel kirepítette őket a szervizhomályból, egyenesen a ragyogó, meleg fénybe. A csapóajtó visszazáródott a sarkuk mögött: a két összefűzött férfi a szalon utcafronti kirakatában állt, pedánsan megvilágítva, a járókelők ámuló tekintete előtt.
Odakint egy elegáns kalapos úr megállt a kirakatüveg előtt, elismerően bólintott, majd egy csillogó rézzsetont ejtett a külső perselybe.
A bolt homályos belső terében ekkor halkan megzendült egy vékony ezüstcsengő.