XLVII/4. A mozgó céltábla — Vidámparki besorolás

A rugós katapult fémes dörrenéssel feszült ki, majd a bársonypárnás tálca kilőtt a sötét szervizalagútból. Henderson és az antikvárius a lakkréteg páncéljába zárva száguldott végig a sárgaréz sínen, amely egy vakítóan megvilágított, hosszú csarnok közepén húzódott végig.
Körülöttük festett fémfigurák – mechanikus kacsák, egyensúlyozó akrobaták és sípoló céltáblák – integettek siralmas ritmusban. A túlsó oldalon, egy vastag üvegfal mögött ólomgolyók és fa nyílvesszők kopogtak a falon. A „Teadélutáni kelléktár” feliratú tálca tökéletesen illeszkedett a mozgó célpontok sorába: a rézkarok ütemesen billentették jobbra-balra a mozdulatlan párost, miközben a nézőtéri tölcsérből gépies tapsvihar reccsent fel.
Az antikvárius szeme sarkából látta, amint egy gumilövedék centikkel a kalapja mellett csapódik a hivatali válaszfalba. A megalázó pozíció ellenére a lakkozott felületük sértetlen maradt. Henderson lábánál a bársonypárna azonban nem csupán puhította az ütődéseket: a szövete alatt apró, pneumatikus fogaskerekek kezdtek forgani, szisztematikusan lefejtve róluk a kemény védőlakkot.
Mielőtt a következő lövedék elérte volna őket, a sínpálya váratlanul megbillent. A tálca egy csapóajtón keresztül mélyebbre zuhant, egy párás, hűvös térbe, ahol csak egyetlen rézharang függött a homályban.