XLVII/5. A rézharang rezonanciája — Párás átcsoportosítás

A zuhanás meglepően puha érkezéssel végződött: a bársonypárna pneumatikus matraca tökéletesen elnyelte a becsapódás erejét. A párás, hűvös csarnokban a védőlakk utolsó maradványai is pikkelyekben pergetek le róluk, szinte észrevétlenül visszaadva Henderson és az antikvárius tagjainak a régen hiányolt mozgásszabadságot. Henderson azonnal megpróbálta kiigazítani a gyűrött hajtókáját, míg kísérője gyanakodva szaglászott a levegőben, melynek összetéveszthetetlenül olcsó kamillatea-illata volt.
Fölöttük a magányos rézharang finoman megmozdult. Nem hallatszott baljós kongás; ehelyett a fémötvözetből halk, sziszegő hangon megszólalt a hivatali rendszer részegysége:
– Kárigény elutasítva. Vidámparki tesztüzem lezárva. Átsorolás: selejtezési felderítés.
A tálca alatt fémes nyikorgással egy rejtett csigaorsó kezdte emelni a platformot. A falak mentén sárgaréz csövek húzódtak, melyekből vékony gőzsugarak spricceltek a levegőbe, élére vasalva Henderson nadrágjának méltatlan ráncait.
– Úgy tűnik, ismét használható tárgyaknak minősülünk – jegyezte meg az antikvárius, és óvatosan megtette az első lépést a megszilárdult padlón.
A terem végében egy alacsony rézboltozat tűnt fel, amelynek tetején apró, mechanikus számláló pörgött. A kijelzőn a számok nullára ugrottak, és a félhomályból egy finommívű rézkar nyúlt ki, egyetlen csillogó fémzsetont tartva feléjük.