XLVII/2. Az átvételi bizonylat — Kedvezményes besorolás

A frissen nyomtatott papírcsík halkan suhogva állt meg a sárgaréz tálcán. A bőrkabátos vásárló visszatette zsebébe a foglalatos nagyítót, és komótos léptekkel a pult előtti iktatóasztalhoz sétált.
Henderson szeme sarka feszülten követte a mozdulatait. A védőlakk alatt lapuló reménye egyre erősebben lüktetett: ha a látogató kifizeti a szabott összeget, végre kiszabadulhatnak a kirakat fojtogató merevségéből, és egy csendes magángyűjteményben landolnak. Mellette az antikvárius megdermedt alakja is mintha várakozóan vibrált volna a csillogó viaszréteg mélyén.
Az idegen felemelte a keskeny cédulát, és végighúzta rajta vastag kesztyűjét.
– Kiváló – mormolta a férfi, majd halk, monoton hangon felolvasta a nyomtatott sorokat. – „Iktatószám: 884. Besorolás: Háztartási dísztárgy, másodosztály. Értékesítési ár: Két darab rézgaras, szállítóláda nélkül.”
Henderson befelé nyögött. Másodosztály? A precízen felvitt védőbevonat és a szájszögletét rögzítő gumicsipeszek után ez több volt mint sértés; ez egyenesen arculcsapása volt a szakmai önbecsülésüknek.
A vásárló azonban nem teketóriázott. Egy fényes rézérmét ejtett a csúszda nyílásába. A szerkezet azonnal elnyelte a fizetséget, s a fal mögül mély, hidraulikus morajlás csapott fel. A kirakatszínpad alatti padlózat lassan megremegett, s a forgótányér, amin Hendersonék álltak, megkezdte zökkenő útját a sötét szervizalagút felé.