XLV/7. A felderítő csarnok — Automatizált ellenőrzés

A görgős sín sebessége a meredek lejtőn megsokszorozódott, s a fémkosár halk sziszegéssel száguldott végig a szűk, rézcsövekkel bélelt szervizalagúton. Henderson görcsösen kapaszkodott a perembe, miközben az antikvárius meglepő higgadtsággal igazította meg a szemüvegét, mintha csupán egy menetrend szerinti átszállást bonyolítanának le a városi vasúton.
A csúszda hirtelen ért véget egy öblös, boltíves csarnokban. A kosár zökkenőmentesen állt meg egy rugós, gumiperemű ütközőnél, amely azonnal zárolta a szerkezet kerekeit. A magas mennyezetről sárgaréz keretes nagyítólencsék sora ereszkedett alá finom csigasorokon, halk olajszagot és gőzt árasztva a hűvös levegőbe.
– Úgy tűnik, sikeresen átléptünk a felderítési szektorba – jegyezte meg az antikvárius, miközben óvatosan kilépett a kőlapokra. – Itt a rendszer már nem a küldemény tömegét mérlegeli, hanem a tartalom belső szerkezetét kéri számon.
Az első lencse sziszegve fókuszált Henderson kabátjának felső gombjára, s a beépített gázlámpa éles, vöröses fényt vetett a szövetre. A falból kiálló mechanikus karok nem mozdultak, de a távolban egy fém szalagmércékkel teli tárolófiók önműködően kinyílt, s egy apró, viaszolt papírtekercs gördült ki belőle közvetlenül a lábuk elé.