XLIII/2. A hajszálrepedés-teszt — Finomhangolt rezonancia

A selyemszalagos nyomtatványon Henderson neve mellett egy nyolcjegyű azonosító és az „ösztönösen törékeny” megjegyzés szerepelt. Az antikvárius tételének leírása jóval rövidebb volt: őt mindössze „mázhibás kiegészítőként” könyvelték el az alagsori irattárban.
– Feltételezem, ez valami bürokratikus tévedés – mondta Henderson, miközben határozott mozdulattal próbálta visszatolni a papírt a sárgaréz korlát alatt. – Mi hús-vér emberek vagyunk, akik véletlenül zuhantak le a vitrin csatornáján.
A tisztviselő fel sem pillantott a kartonok közül. Egy vékony, ezüstből készült hangvillát emelt ki az íróasztal fiókjából, majd kimérten megütötte a számlap szélét.
– A Csatlakozási Szabályzat negyedik cikkelye egyértelműen fogalmaz – válaszolta a szintetikus, gépies hang. – A csúszdán érkező tételek kivétel nélkül üreges kerámiának vagy azzal egyenértékű törékeny árunak minősülnek. A távozásuk előtt csupán egy rutinjellegű hajszálrepedés-vizsgálatot kell elvégeznünk.
Mielőtt Henderson tiltakozhatott volna, a tisztviselő átnyúlt a pulton, és a zengő hangvillát gyengéden az antikvárius könyökéhez érintette. A fém nem adott ki csontos koppanást; helyette tiszta, mély, kristályos csengés töltötte be a termet, mintha egy finom mívű porceláncsészét pörgettek volna meg.
– Megfelelő rezonancia, nincs belső feszültség – bólintott a hivatalnok, majd ráütötte a vörös bélyegzőt a lapra. – Amennyiben a teadélutáni minősítésen is átmennek, a kijárat automatikusan nyílik.
Az antikvárius értetlenül bámult a saját könyökére, miközben az íróasztal mélyéből halk, ritmikus fogaskerék-ketyegés indult el.