XLII/7. A rézveretes fogantyú — Automatizált átcsoportosítás

Mr. Henderson önkéntelenül hátralépett egy fél lépést, miközben a kiemelkedő rézveretes fogantyú egy belső rugó ellenében mély, tompa kattanással elfordult. A polc alsó fa burkolata zsanérokon megbillent, s a finom porcelánfigurák – köztük a hajtókaros szoknyáját még mindig szétnyitva tartó udvarhölgy – nem lezuhantak, hanem kiszámított eleganciával egy selyem bélésű csúszdára gördültek.
Az antikvárius mozdulatlan porcelántekintete előtt a vitrin belső tere pillanatok alatt átalakult. A beáramló sűrű gőz nem műszaki meghibásodást jelzett, hanem a központi csőposta-rendszer előmelegített tisztító permetét. A sínre szerelt optikai lencse, amely az imént még tehetetlenül zümmögött, most egy váratlan kanyarral visszahúzódott a mennyezeti résbe, átadva a helyét egy forgó kefékből álló mechanikus tisztítósornak.
Henderson a zakója hajtókáját igazgatva próbálta megőrizni az igazgatósági tárgyalás hivatalos komolyságát, miközben a vitrinszekrény üvegajtaján átcsapó vákuum egyetlen határozott rántással elszívta az elnöki asztalról a legutóbbi iktatási jegyzőkönyvet. A száraz papírlapok suhogva tűntek el a sötét szellőzőjáratban, mint amelyeket a minőségellenőrző rendszer éppen elkerülhetetlennek tartott átminősíteni.
A kiürült polc helyén maradt fémváz mélyéről egy apró, sárgaréz csengő éles, tiszta hangja jelzett, miközben a vakító kék fénysugár újra felvillant a csatorna alján.