XLII/6. A szoknyamechanizmus — Szelepes kioldás

A mechanikus kattanás nyomán a barokk udvarhölgy csipkés porcelánszoknyája kétfelé nyílt, akár egy finoman megmunkált színházi függöny. A mázolt redők mögül nem porcelán alsósz szoknya, hanem egy parányi, sárgarézből öntött szelepes hajtókar bukkant elő, amely ütemes, fémes kattogással azonnal mozgásba lendült.
A sínre szerelt optikai lencse csikorgó hang kíséretében megszakította Henderson csillogó homlokának pásztázását. A kék fénysugár riadtan fordult a szomszédos polc felé, ám későn: a hajtókar egyetlen határozott fordulattal kioldotta a vitrinszekrény hátlapjába rejtett belső reteszt.
A lezárt üvegkabint hirtelen fojtogató szívóhatás járta át. A hirtelen légnyomás-változástól az igazgatósági tárgyalóterem tompa morajlása egy csapásra megnőtt, miközben a vitrin mögött húzódó központi szellőzőjárat biztonsági elzárószelepe kattanva tágra nyílt. Az elnöki asztalon álló gőzölgő kávéscsészék felülete felkavarodott az üvegajtó résein átszűrődő huzattól.
Az antikvárius mozdulatlan porcelántekintete előtt a szellőzőjárat mélyéről hideg, sűrű gőz csapott fel, amely azonnal bepárásította a csiszolt üveg belső felét. A leltározó lencse tehetetlenül zümmögött a túlterhelt sínen, miközben a polc finom rezgéssel megdőlt a sötét szívóalagút felett.
A párolgó homályban egy vaskos, rézveretes fogantyú emelkedett ki a polc alatti résből, közvetlenül Henderson csizmája mellett.