XLII/5. A vitrin tükröződése — Mikroszkopikus ellenőrzés

A vitrinszekrény vastag, csiszolt üvegén keresztül az igazgatósági tárgyalóterem zsongása távoli, víz alatti morgássá törpült. Az elnöki asztal körül ülő öltönyös alakok gőzölgő kávéscsészéket emelgettek, mit sem törődve a fal mentén sorakozó, lezárt gyűjteménnyel. Henderson mozdulatlan tekintete a szemközti polcra szegeződött, ahol egy Herendi mintás huszár és egy barokk udvarhölgy állt dermedten, mellkasukon a már jól ismert vörös bélyegzővel.
A kilencvenkilenc éves karanténóramű ütemes ketyegését hirtelen egy vékony, fémes zümmögés váltotta fel. A szekrény felső sarkából egy parányi, sínen futó optikai lencse ereszkedett le egy finom rézkábelen. A műszer hideg, kék fénysugarat vetített Henderson csillogó, lakkozott homlokára, majd nekilátott a felületi karcolások és esetleges hajszálrepedések szisztematikus pásztázásának.
– Leltári tétel 402-B – csendült fel egy üvegesen csengő, gépies hang a vitrin belső szellőzőnyílásából. – Állapot: stabilizált. Mozgási hajlam: nulla. Térkitöltési hatékonyság: optimális.
Az antikvárius porcelánszemei előtt az üvegajtó tükröződése nem a saját merev alakjukat mutatta vissza, hanem az igazgatósági terem túlsó falán függő keretezett tervrajzot. A rajzon ez a vitrinszekrény nem dekorációként, hanem a központi szellőzőjárat biztonsági elzárószelepeként szerepelt.
Ekkor a szomszédos polcon álló barokk udvarhölgy szoknyája alól egy halk, mechanikus kattanás visszhangzott.