XLI/4. A fagypont feletti minősítés — Hivatali fagyasztó

A fagyos gőz sziszegve borította be a két mozdulatlan figurát. Henderson érezte, ahogy a szirupos porcelánmáz felületén ezer apró jégkristály virágzik ki, míg az antikvárius merev arca a dermesztő hidegben mikrofinom pattanásokkal válaszolt. A tárgyalóterem levegője egy szempillantás alatt fagypont alá süllyedt.
A főtanácsos csontnyelű nagyítójával újra közelebb hajolt.
– Figyelemreméltó – mormolta elégedetten az igazgatósági tagok felé. – Semmi szerkezeti repedés. A bevonat krioszférikus tűréshatára messze meghaladja a hivatali szabványt.
Henderson belső lélegzete elállt a halvány megkönnyebbüléstől. Ha kiállták a fagyasztási próbatételt is, végre elfoglalhatják csendes, biztonságos helyüket a tárgyalóasztal langyos teáskannája mellett. Az antikvárius képzeletben már a gőzölgő tealevelek illatában pihent.
A főtanácsos azonban nem a piros, hanem egy mélykék pecsétnyomót emelt fel az iratrendező mellől. Egyetlen határozott mozdulattal rácsapta a minőségi tanúsítványra.
– Sajnálatos – jegyezte meg kimérten. – A meleg teáskészlethez túlságosan ellenállónak bizonyultak. Az elnökségi teázóba csak a hőre érzékeny, finomabb kerámiák kerülhetnek. Ezek a darabok mától a pincébeli mélyhűtőkamra fagylaltos készletét egészítik ki, állandó mínusz tizennyolc fokon.
A sárgaréz tálca gördülékenyen megindult a tárgyalóasztal szélén nyíló sötét, zúzmarás csatorna felé. A nehéz fémcsapóajtó tompa koccanással záródott mögöttük. A vakító sötétségben csupán egy árva rézharang tompa ketyegése visszhangzott a jégfalak között.