XLI/3. A hősokk-teszt — Hivatali kalibráció

A számláló fémes kattanása még el sem ült a tárgyalóteremben, amikor a főtanácsos kimérten felállt a székéből. Előhúzott a mellényzsebéből egy apró, csontnyelű nagyítót, és egészen közel hajolt az antikvárius mozdulatlan porcelánarcához.
– A hőtani kalibráció első szakasza elviselhetőnek tűnik – jegyezte meg halkan a jelenlévő igazgatósági tagoknak. – A máz hajlékonysága jelzi, hogy a bevonat pontosan a nyolcvankét fokos főzési hőmérsékletnél kezd lágyulni. Rendkívül praktikus.
Az antikvárius belső rettegése egy pillanatra értetlenségbe csapott át. A hivatali bürokrácia nem megbüntetni akarta őket: a besorolási eljárás új szakasza egyszerű minőségbiztosítási tesztnek bizonyult. Ha a gőzben megfelelően viselkednek, csupán állandó teahőmérséklet-jelzőként teljesítenek majd szolgálatot az elnökségi asztalon. Henderson a merev sziruppáncél alatt halk megkönnyebbülést érzett. A teáscsésze melletti mozdulatlan létezés mérföldekkel jobb kilátásnak tűnt az irattári zúzógaratnál.
A főtanácsos azonban megkocogtatta a csontnyelű nagyítót a mahagóniasztalon, és egy sárgaréz csengő felé nyúlt.
– A minőségi tanúsítványhoz azonban elengedhetetlen a szélsőségek ellenőrzése. Kérem a hirtelen hűtőgőzt!
A tálca alatti rézvezetékekből fagyos sziszegés csapott fel, miközben a számláló újabb baljós kattanással lépett egyet előre.
A zsebében meglapuló csengő apró réznyelve a hideg légáramlatban rezegni kezdett.