XLI/2. A becsúszott mappa — Hivatali minőségi ellenőrzés

A szürke iratrendező kísérteties pontossággal állt meg a főtanácsos lakkozott cipőjének orránál. Az elnökség tagjai egyszerre hajoltak előre, s a mahagóniasztal felett a szivarfüst finom, szürkés karikákba rendeződött. A főtanácsos lassan lehajolt, egyetlen kimért mozdulattal felvette a mappát, s hüvelykujjával átpörgette a sárgult lapokat.
– Remek – bólintott elégedetten, miközben orrára tolta félköríves pápaszemét. – A selejtezési jegyzőkönyv kiegészítése megérkezett. Úgy tűnik, a szóban forgó kerámiafigurák nem egyszerű asztali díszek.
Henderson kétségbeesetten próbált pislogni, de a szemhéjára fagyott fényes máz ellenállt a kísérletnek. Az antikvárius merev porcelainteintje alatt egy apró, hajszálvékony repedés futott végig – a hivatali hierarchia alján még a teáskanálnál is kevesebb jog illette meg az embert.
– A díszítőelemek valójában hőtani mérőeszközök – olvasta fel a főtanácsos a szigorúan titkos záradékot. – Amennyiben az infúzió hőfokhatára eléri a kritikus pontot, a porcelánbevonat automatikusan lehámlik, s az alanyok azonnal visszasorolódnak az irattári futószalagra.
Az automatizált rézkar ekkor újabb adag gőzölgő, sötét teát öntött a csészékbe. Henderson csuklóján a kemény sziruppáncél vészjóslóan forrósodni kezdett, míg a tálca alján egy apró, rézből öntött számláló ketyegve lépett egyet előre.