XL/7. A teafilter-futószalag — Aromás besorolás

A meredek csővezeték végén nem a rettegett zúzógarat várta őket, hanem egy hatalmas, szövött teafilter-anyagból készült futószalag, amely puhán tompította a két férfi becsapódását. A Hivatal ezen részlegét sűrű, bergamott-illatú gőz lengte körül, a mennyezetről pedig rézből készült, teáskanna alakú lámpák szórták a sárgás fényt.
– Úgy tűnik, a lajstromozó szalag megmentette a bőrünket – lihegte az antikvárius, miközben próbálta kibogozni a szemüvegére tekeredett írógépszalagot. – A papírra nyomtatott kód szerint nem selejtnek, hanem aromás mintadarabnak minősülünk.
Henderson óvatosan felemelte a fejét, s rémülten tapasztalta, hogy a futószalag egy óriási, forgó teásdoboz-karusszel felé szállítja őket. A szerkezet szélén sárgaréz karok csattogtak, és minden áthaladó tételt precíz, pecsétviaszos címkével láttak el. Az egyik mechanikus csipesz épp Henderson kabátgombjára csapott le, s egy kis „KÜLÖNLEGES KEVERÉK” feliratú rézbilétát szegecselt a szalag végét képező papírcsíkra.
– Ez a státusz ideiglenes védettséget biztosít – magyarázta az antikvárius fojtott hangon, miközben a szalag egyre közelebb vitte őket a gőzölgő nyíláshoz. – De ha a karusszel elér a kiáztatási ciklusig, a Hivatal előírásai szerint meleg vizes infúzió alá vetnek bennünket.
A futószalag hirtelen megtorpant. Fölöttük egy hatalmas rézüst fedele billent meg gőzszisszenéssel, s a sötét nyílásból egy finom szerkezetű, ketyegő fogaskerék-rendszer ereszkedett alá.