XL/5. A besorolási csatorna — Előírásszerű felderítés

A fémes csipesz meglepő gyengédséggel szorította meg Henderson bokáját, majd egyenletes lendülettel emelte a magasba. A szortírozógép sárgaréz számlálói kattantak egyet, s a hivatali rézharang kongása nyomán a csarnok feletti mennyezetből egy átlátszó üvegcső ereszkedett alá.
– Úgy tűnik, a rendszer kétségbe vonta a mi „Hasznosíthatatlan” besorolásunkat – jegyezte meg az antikvárius, miközben a saját bokájára rögzülő kar elegánsan a cső bejárata felé lendítette. – Ez hivatali szempontból kifejezetten biztató. A nyersanyagok külön elbírálás alá esnek.
Henderson csuklóján a szigetelőanyag még tartott, ám az üvegcsőbe érve a levegő hirtelen megtelt a frissen forrázott tealevelek sűrű, párás illatával. A csőben egy automatikus pneumatikus pecsételőkészülék ereszkedett a homlokuk fölé, s mielőtt Henderson elhajolhatott volna, egy apró, zöld papírcímkét ragasztott a szemöldöke közé: „VIZSGÁLAT ALATT”.
– Ne nyúljon hozzá – figyelmeztette az antikvárius. – Az iktatási kód eltávolítása a minőségellenőrzés megszakításának számít, ami azonnali zúzdai átirányítást von maga után.
A csővezeték meredeken emelkedni kezdett, s a két férfi alatt megelevenedett a Hivatal belső felderítőcsarnoka. A falak mentén ezernyi parányi rézfiók nyílt ki s csukódott be szinkronban, miközben a cső végén egy gőzölgő, rézlemezekkel borított teáskanna formájú szonda várakozott a sínpályán.