XIX/3. A futószalag tesztje — Selejtezési eljárás

A fémes dobolás egyetlen éles gongszóval csattant fel, mire a bársonnyal bélelt fülkék fala halk sziszegéssel elfordult. A mögötte húzódó futószalag nem várt a tehetetlen elképedésre: két felpattanó, párnázott kar határozott lendülettel tolta be Hendersont és az antikváriust a lassan gördülő acéllapokra, közvetlenül két egyenruhába öltöztetett, viaszarcú figura közé.
– Álljon egyenesen, és ne pislogjon! – vágta rá az antikvárius sziszegve, miközben feszült tartásba merevedett. – A rendszer feltehetően a selejtet keresi. Ha észreveszik, hogy nem óramű hajt bennünket, az újrahasznosító csőbe dobnak!
Henderson megpróbált mozdulatlan maradni, bár a nadrágszárát átáztató gépolaj fagyos érintése erősen próbára tette az önuralmát. A futószalag lassan egy hatalmas, sárgaréz számlálóval szerelt kapu felé vitte őket, ahol egy mechanikus vizsgálókar hűvös, fémes ujjai módszeresen megkocogtatták a mellette elhaladó alakok bordáit, a belső rugók feszességét ellenőrizve.
Amikor a szerkezet Henderson mellkasához ért, a férfi szándékosan félrecsapta a fejét, és gépies, akadozó nyöszörgést hallatott. Úgy vélte, a hiba láttán a rendszer működési zavart regisztrál, és a hulladékaknán keresztül visszajuttatja őket az utcára.
A vizsgálókar valóban megtorpant, és a kapu tetején lévő rézharang tompán megkondult. A szalag leállt, ám a selejtezőcsúszda helyett a mennyezet gépzsanérjai mozdultak meg: egy vastag, pántolt fenyőfa szállítóláda nehéz fedele kezdett lassan ereszkedni közvetlenül a fejük fölé.