XIV/3. A fémzseton egyenlege — Ritmikus elszámolás

A szürke kalapos úr kimért mozdulattal kalapot emelt, majd halk léptekkel távozott, s az ajtó feletti rézharang utolsó, száraz koppanásával lezárta a látogatást. Mr. Henderson közelebb lépett a tölgyfa pulthoz, és óvatosan felemelte a vásárló által otthagyott fémzsetont. A korong meglepően nehéz volt, közepén három apró, perforált furattal, amelyek kísértetiesen emlékeztettek a hátsó szoba gázrendszerének kalibrációs szalagjára.
– Különös ötvözet – állapította meg az antikvárius, miközben szemüvegét az orrnyergére tolva átvette a zsetont. – Úgy tűnik, a kedves vevőnk egyáltalán nem az órajavításért fizetett, hanem a nálunk eltöltött idő alatt belélegzett levegő pontos egyenlegét egyenlítette ki.
Henderson önkéntelenül is mélyebbet lélegzett a kelleténél, mire a fali rézdoboz számlálója azonnal megrándult, s egy határozott kattanással lendült odébb. Az antikvárius finom rosszallással vonta fel a szemöldökét.
– Úgy vélem, Henderson – jegyezte meg szárazon –, ha a következő látogató is hasonló ritmusban szuszog, kénytelenek leszünk tarifát szabni a sóhajtozásra.
Mielőtt azonban a zsetont a kassza fiókjába süllyeszthették volna, a pult alatti sárgaréz csővezetékből vékony, ritmikus füttyentés csapott fel, s a padlólemez halk rezgésbe kezdett.