XIV/1. A sárgaréz óra — Szabályos árajánlat

A gázlámpa eloltása után a homályos eladótérben a rézbevonatú fémdoboz ketyegése fura, száraz ritmust diktált. Mr. Henderson még mindig a felhúzható olvasóbábu faarcára meredt, amikor az utcai ajtó feletti rézharang élesen megkondult. Az esti hűvösből egy szürke kalapos, tisztességes külsejű úr lépett be, akinek kék porlepte kabátujja alól egy apró, különös díszítésű asztali óra bukkant elő.
– Jó estét kívánok – szólalt meg a jövevény teljesen hétköznapi, kimért hangon, s a pultra helyezte a nehéz sárgaréz szerkezetet. – Úgy hallottam, önök antik mechanikus tárgyak felvásárlásával is foglalkoznak. Ez a családi darab kifogástalanul működik, csupán egyetlen apró szépséghibája van: minden este pontosan kilenckor három percet siet.
Az antikvárius elégedetten dörzsölte össze a tenyerét, majd finom csipeszével tüzetesen megvizsgálta a számlapot. Mr. Henderson óvatosan közelebb lépett, mert a raktár mélyéből érkező fémdoboz ketyegése hirtelen hajszálpontosan felvette az új óra ketyegésének ütemét.
– Egy háromperces eltérés aligha jelent problémát egy ilyen patinás darabnál – jegyezte meg az antikvárius udvarias mosollyal. – Ám a mi üzletünkben a pontosság az egyetlen elfogadott valuta. Henderson, kérem, hozza ki a hátsó szobából a hármas számú finomállító kulcsot!
Henderson engedelmesen bólintott, s a hátsó helyiség homálya felé fordult. Ahogy átlépte a küszöböt, a sötétben álló rézdoboz üveglapja mögött egy apró gőznyomásos mutató rezdült meg, amely nem perceket számolt, hanem a boltban tartózkodók belégzéseit rögzítette.