XIII/8. Az olvasóbábu — Zárójelbe tett kalibráció

Henderson megkönnyebbülten törölte meg izzadt homlokát. A retesz halk kattanása és a kénes gőz elülte egyértelműen jelezte, hogy a gázhálózat visszatért az alapértelmezett, békés üzemi nyomásra. Odafent, az olvasóterem felől érkező őrült lapozás moraja is azonnal alábbhagyott, s felváltotta a megszokott, komótos papírzizegés.
A karbantartó elégedetten porolta le a térdét a puszta kövezeten. Elérkezett a pillanat, hogy végre megtekintse azt a nagyérdemű vásárlót, akiért az elmúlt órában ennyit izzadt a nyomáscsökkentő kamra mélyén. Henderson nesztelen léptekkel szerpentinezett fel a sötét csigalépcsőn az antikvárium dohos melegébe.
A bársonyfeles fotelben valóban ült valaki. Karcsú ujjaival épp a vaskos bőrkötésű könyv utolsó lapját forgatta, ám a pult mögött álló antikvárius meleg mosollyal nyújtott át neki egy csésze teát – majd a kezében tartott kicsiny rézkulccsal halkan felhúzta a fotelben ülő alak tarkóját.
– Nagyszerű teljesítmény, Henderson! – bólintott az antikvárius elismerően. – A nyolcas számú automatizált olvasómodell tesztciklusa sikerrel lezárult. Ön pontosan három másodperccel a kritikus nyomásérték előtt kalibrálta a kapszulát.
Henderson meredten bámult a fotelben ülő vásárlóra, akinek polírozott faarca s üvegszemei most kattantak vissza alaphelyzetükbe. A nyitott könyv címlapja arany betűkkel hirdette a művet: *Élő gázgondnokok terhelhetőségi katalógusa — Karbantartási jegyzék*.
Az antikvárius leoltotta a pult feletti gázlámpát, mire a raktár mélyéből egy ismeretlen, rézbevonatú fémdoboz lassú, ritmikus ketyegése indult el.