XIII/7. A perforált szalag — Időzített karbantartás

Henderson reszkető kézzel emelte fel a térdére hullott perforált papírcsíkot. A frissen nyomtatott, tintafoltos betűk nem hagytak kétséget a gázrendszer kíméletlen protokolljáról: „Kötelező manuális kalibráció. Kapszula-behelyezés hiányában a hálózat automatikus visszanyomást alkalmaz.”
A falba épített mechanikus számláló fémes kattanással lépett egyet visszafelé: öt perc negyvenöt másodperc maradt. Odafent az olvasóteremben a lapozás zaja ekkor vad, ritmustalan száguldásba csapott át, mintha a láthatatlan lakó az életéért küzdene a sorok között. Henderson tüdeje hirtelen összeszorult; a fali gázvezeték alsó ilesztéséből sziszegve kénes füstpamacs tört elő, s a szelepházból egy apró, csillogó henger gurult ki a puszta kövezetre.
A rézbevonatú, időzített kapszula halkan sercegett a hideg padlón. Henderson pontosan megértette a mechanikus diagnosztika figyelmeztetését: ha a kiszabadult kapszulát nem juttatja vissza a nyomáscsökkentő kamrába még a számláló nullázódása előtt, a felgyülemlett gáz azonnal elárasztja a csőhálózatot.
Az utolsó pillanatban guggolva nyúlt a forró henger után. Ujjai megégtek a finom fémburkolaton, de végül sikerült rászorítania tenyerét a csúszós csövecskére. A panel mélyén a fogaskerekek már éles sikollyal tiltakoztak a mulasztás miatt, ám Henderson határozott mozdulattal a rézvezeték torkába illesztette a kapszulát. Egy mély kattanás jelzésére a gőz gomolygása az üveghengerben azonnal megszelídült, s a tolókocsi alatti retesz teljesen visszahúzódott.