XIII/5. A rézbevonatú panel — Mechanikus diagnosztika

A réztábla hűvös tapintású volt, felületén finom, vésett skálák sorakoztak. Mr. Henderson óvatosan kinyújtotta ujját az apró mutatók felé, amelyek pontosan követték az emeleti olvasó mélyülő, ritmikus lélegzetvételét. A szerkezet nem egyszerű szelep volt: egy mechanikus diagnosztikai egység, amely hideg tárgyilagossággal mérte fel a házban uralkodó pillanatnyi egyensúlyt.
A középső műszerlap felett egy apró inga lengett tökéletes szimmetriában. Minden egyes kilendüléssel egy apró fogaskerék kattant odafönt a vezetékben, s a panel aljából egy keskeny, perforált papírcsík türemkedett ki. A kinyomtatott szöveg röviden tájékoztatta a jelenlévőt: „Levendula-szünet aktiválva. Fennmaradó korrigált időkeret: kilenc perc, tizenkét másodperc.”
Henderson elhűlve figyelte, ahogy a karosszékének kerekeit rögzítő reteszek még szorosabbra záródnak. A rendszer nem bízta a véletlenre a karbantartást. Amíg az olvasó odafönt elbóbiskolt a dúsított gőztől, a tolókocsi tulajdonosának kötelessége volt elvégezni a gáznyomás manuális kalibrációját.
A rézpanel jobb oldalán három beállítókar állt. Az első felett a „Lapozási kényszer”, a másodiknál a „Ritmikus tüdőkapacitás”, a harmadiknál pedig egy baljósan letisztult felirat virított: „Üzemzavar esetén: szívritmus-átterhelés”. Henderson megtörölte izzadt homlokát. Nyilvánvalóvá vált, hogy a váratlan nyugalom csupán egy kötelező karbantartási ablak volt – és a számláló már elindult.
Egy fémes csörrenéssel a panel alsó sarkában kinyílt egy parányi kulcslyuk, melyből egy leplombált rézkulcs forgott ki.