XIII/2. Az aroma-szabályzó — Illatosított olvasás

A mennyezet felől lágy lapaj hallatszott, mint amikor egy nehéz borítójú enciklopédia lapja átperdül a szomszéd oldalra. Mr. Henderson szaporán szedte a levegőt, miközben tekintete a tizenkettes elosztó újabb rejtett szerkezetére tévedt. A kilences csap mellett egy kisebb, sárgarézből készült, tekerőgombos tartály pislákolt, rajta apró gót betűs felirat: „Aroma-kiegészítő – Békebeli dohány és ódon papírkötés”.
Henderson elmosolyodott. A logikája kikezdhetetlennek tűnt: ha a fenti olvasó kényelme nem csupán a fényerőn, hanem a megnyugtató, otthonos atmoszférán is múlik, akkor a megfelelő illatanyagok adagolásával órákra a fotelhez láncolhatja az ismeretlen vásárlót. Remegő ujjal negyed fordulatot tekert a finomhangoló csapon.
Odafent halk szimatolás hallatszott, majd a fa padlódeszkák elégedett reccsenéssel fogadták a hátradőlő test súlyát. A gázcsőből szivárgó finom pörköltkávé- és cseresznyedohány-illat megtette a hatását: a lapozás ritmusa egyenletes, szinte gépies metronómmá szelídült. Henderson pulzusa végre visszatért a megszokott, nyugodt hatvanas értékre.
Megkönnyebbülése azonban nem tartott sokáig. A rézperiszkóp újabb éles szisszenéssel egy apró, sárga rézcédulát dobott ki. A rajta lévő friss véset szerint a kényelmi funkciók használata extra gázfogyasztással járt, melyet a rendszer közvetlenül a lenti légtér oxigéntartalmából vont le. A levegő a szűk járatban érezhetően megritkult, miközben a tizenkettes elosztó mögötti falban egy mély, szabályos kopogás vette kezdetét.