XIII/1. Az olvasótermi tarifa — Szabályozott fordulatszám

A csengő halk koppanása nem maradt válasz nélkül. A sínpálya végén lévő vakbúrából egy vékony, sárgaréz cső emelkedett ki, mint valami fémből hajtogatott, kíváncsi periszkóp. Egy apró, sziszegő levegőlökettel kék tintával nyomtatott papírcsíkot köpött Mr. Henderson ölébe.
A nyomtatvány fejlécén a helyi gázművek elegáns logója állt, alatta pedig a friss bejegyzés: „Olvasótermi tarifacsomag – Változó fordulatszámú üzemmód”. Henderson borzadva tapasztalta, hogy ahogy a fenti vásárló gyorsabban kezdett lapozni a vaskos könyvben, a manométer mutatója veszélyesen megközelítette a piros sávot, a saját pulzusa pedig szapora, csattogó ritmusra váltott.
Ha a vevő elmélyülten tanulmányozott egy lábjegyzetet, a láng visszahúzódott, s Henderson tüdeje alig jutott oxigénhez. Nyilvánvalóvá vált: ha a fenti úriember úgy dönt, hogy kioltja a lámpát és távozik a bolt tartományából, az elosztó nyomása nullára zuhan, s vele együtt a saját életfunkciói is leállnak.
Henderson kétségbeesetten a szelepek felé nyúlt. Az egyetlen esélye az maradt, ha mesterségesen megnöveli a gázáramlást, maradásra csábítva az ismeretlen olvasót. Mély lélegzetet vett, s rácsapott a kilences számú kiegyenlítő csapra.
Odafent a lámpa vakító, napszerű fénnyel csapott fel, mire a vásárló elégedett hümmögéssel húzta közelebb a székét. Henderson melledzésbe illő szívveréssel dőlt hátra a mozdulatlan tolókocsiban: a törékeny egyensúly beállt, s már csak drukkolnia kellett, hogy a kiszemelt kötet elég vastag legyen.