XI/8. A hordozható mérőóra — Mobilizált kötelezettség

A tolókocsi pontosan a két férfi előtt állt meg, mint egy engedelmes, ámbár veszélyesen fémes háziállat. Az antikvárius nem teketóriázott: megragadta Henderson még mindig zsibbadt csuklóját, és nyers mozdulattal a műszer oldalából kiálló sárgaréz csatlakozóhoz szorította.
– Ne rángassa a kezét! – sziszegte az antikvárius szaporán, miközben tekintetével a legközelebbi gázlámpa lángjának ritmikus pislákolását követte. – A szívverése pillanatnyilag a teljes hatodik kerület nyomásprofilja. Ha most megugrik a pulzusa egy alaptalan pánikroham miatt, a községháza összes díszcsillárja kirobban.
A mérőóra számlapja mögött apró fogaskerekek csikordultak össze. Henderson érezte, ahogy mellkasában az egyenletes lüktetés átadja helyét a csövekben áramló gőz tompa dörgésének. A műszer sárgaréz plombája egy kattanással rögzítette az értékeket: az ütemezés megváltoztathatatlanná vált.
– Kész – bólintott a kereskedő, és határozottan a sötétbe vesző kapualj felé fordította Hendersont. – Az első hivatalos állomása a kilences számú bérház. A harmadik emeleti lakó teaforralója öt perce késik. Menjen, és szedje a lábát egyenletesen! A hálózat nem tűri a tétlenséget.
Henderson engedelmesen megindult a macskaköveken, s a háta mögött nyikorogva gördült utána a vasvázas szerkezet, híven követve minden egyes kimért lépését.