XI/7. A tesztcsap gőze — Közvetlen nyomáspróba

Mr. Henderson reszkető kézzel nyújtotta ki a mutatóujját a rézműszer oldalából kiálló, hidegen csillogó nyíláshoz. A fém hidege szinte égette a bőrét, de visszahúzódásra már nem maradt mozgástere.
– Csak óvatosan – suttogta az antikvárius, és maga is fél lépést hátrált a macskakövön. – A legkisebb nyomásingadozás is megzavarhatja a szomszédos körzet sütőipari gőzellátását, s a pékek rendkívül türelmetlen emberek.
Amikor Henderson ujjbegye végül hozzáért a tesztcsap sárgaréz pereméhez, halk, fémes klittyenés hallatszott. A műszer mutatója vadul kilendült, s a férfi mellkasát olyan éles, ritmikus bizsergés járta át, mintha egy parányi óraműves kalapács kezdte volna verni a bordáit belülről. A házfalakon futó csővezetékek sziszegése azonnal megváltozott: a legközelebbi gázlámpa lángja fakósárgáról éles, vibráló ibolyakékre váltott.
– Na látja – bólintott a kereskedő, s gyorsan bejegyzett valamit a kabátja zsebéből előhalászott, kormos szélű jegyzetfüzetbe. – A kalibráció sikeres. Most már nem csupán hajtja a hálózatot, de ön lett a főszabályzó szelep is. Ha elégedetlen a közvilágítással, elég egy mélyebbet lélegeznie.
Henderson szája teljesen kiszáradt. Próbált egyet nyelni, de a torkában is a tömény gáz fémíze terjengett. Érezte, ahogy a mellkasa emelkedésére a távoli kereszteződés lámpái egyszerre lobbannak fel, s a sötétség ütemesen húzódik vissza az utcákról.
– De mi történik, ha elalszom? – kérdezte rekedten, miközben lassan visszahúzta zsibbadt ujját.
Az antikvárius nem válaszolt. Csupán a sarkon túlra mutatott, ahol a sűrűsödő ködből egy nyikorgó, vasvázas tolókocsi sziluettje bontakozott ki, tetején egy magányosan ketyegő, sárgaréz plombával lezárt mérőórával.