XI/4. A gázhálózati pulzus — Nyomás alatti garancia

Mr. Henderson tehetetlenül bólintott, majd nehéz, ólomlábakon megindult a kövezetbe süllyesztett vasrács felé. Minden egyes lépésénél a mellkasában lévő kongó üresség úgy nehezedett rá, mintha a gravitáció hirtelen meghatszorozódott volna. A doboz a kezében nem hűlt ki; ellenkezőleg, a rézpántok selymes, bizsergető forróságot sugároztak.
– Kiváló tempó, Mr. Henderson! – dicsérte meg az antikvárius, miközben méltóságteljesen mellette sétált, és ezüstceruzájával újabb pipát tett a jegyzettömbjébe. – Látja, a gázhálózat nyomásingadozása máris átvette a szabályozást. Bár a szisztéma mellékhatásaként a bal karja kissé elnehezülhet, az utcai világítás hatékonysága mintegy négy százalékkal növekszik.
Henderson a rács fölé hajolt. A sötét mélyben, a szennyvíz és a gőzgomolyagok mögött apró, sárgaréz szikrák pattogtak, mintha egy miniatűr öntöde működne a város alatt. Amint a dobozt közelebb tartotta a nyíláshoz, a feje felett álló gázlámpa lángja hirtelen visszahúzódott, majd a doboz lüktetésével egy időben hatalmasat pattant.
– Elnézést – nyögte ki Henderson, s homlokán hideg verejtékcsepp gördült le. – Ha a gázvezeték... az én pulzusom... akkor mi történik, ha valaki elzárja a főcsapot?
A kereskedő készségesen elmosolyodott, és felhajtotta gallérját a feltámadó nyirkos szélben.
– Nos, abban az esetben az Ön keringése átvált a csatornázási művek vészkeringetőjére. Bár az a mechanika kissé zajosabb, és néha hajlamos a visszacsapásra.
A rács mélyén ekkor egy nehéz, olajos fogaskerék fordult át, s a sötétből egy rézbevonatú mérőóra számlapja emelkedett ki a gőzben.