XI/3. A csatornarács alatt — Keringési egyenleg

A parányi fogaskerék tiszta, fémes csengetéssel hullott alá a sötét lefolyóba. Mr. Henderson megpróbált utána nyúlni, de a kényelmetlenül lelassult pulzusa miatt a mozdulata kétségbeejtően nehézkessé vált. Úgy nyújtotta ki a kezét a nyirkos levegőben, mintha egy sűrű, láthatatlan zselében kellene utat törnie magának.
– Ne aggódjon, a rendszer felettébb rugalmas – jegyezte meg az antikvárius higgadtan, s zsebéből egy apró, széljegyzetekkel teli jegyzettömböt húzott elő. – Az alkatrész elhagyása automatikusan aktiválja a helyi közüzemi készenléti protokoll harmadik szakaszát. A városi csatornahálózat és az Ön keringési garanciája közt ugyanis szoros, időtálló szimbiózis áll fenn.
Henderson megingott a macskakövön. A mellkasában dobbanó ritka, lomha lüktetés szinte megnyugtatónak tűnt, noha a látómező szélein finom szürke homály derengfent. – De a... a pulzusom... – nyögte ki nehezen.
– Csupán takarékos üzemmód – biztosította őt a kereskedő, miközben akkurátusan visszacsúsztatta a csavarhúzót a mellényzsebébe. – Amíg a lefolyóba esett elem visszaszerzése folyamatban van, a doboz a közeli gázlámpák hőtágulásából nyeri az ütemet. Amennyiben gyorsítani kívánja a helyreállítást, javaslom, tegyen pár kényelmes lépést a főgyűjtő felé.
A sötét csatornarács mélyéről ekkor halk, szabályos, fémes ütközés visszhangzott fel, mintha a föld alatt egy másik, elfeledett óramű indult volna be.