XI/2. A szinkronizált doboz — Ritmikus garancia

Mr. Henderson a mellkasához kapott. A fadoboz apró gőzszelepei pontosan akkor szisszentek fel, amikor a saját pulzusa megugrott, mintha a szerkezet nem csupán leutánozná a szívverését, hanem irányítaná is azt.
– Ez... ez képtelenség! – lihegte Henderson, miközben óvatosan megpróbálta elhúzni a kezét a doboz belsejében forgó apró rézhenger közeléből. – Én nem írtam alá semmilyen keringési záradékot!
– A nyugdíjazási szabályzat harmadik cikkelye értelmében a távozó üzletvezető élettani egyensúlya az antikvárium stabilitásának garanciája – magyarázta az antikvárius, miközben gépiesen előhúzott a zsebéből egy apró, réznyéllel ellátott finomcsavarhúzót. – Ez a készülék nem veszélyes, csupán egy jóindulatú ritmusszabályzó. Ha Ön túlságosan izgatottá válik, a rugós szerkezet kíméletesen visszalassítja a pulzusát a hivatalos leltári átlagra.
Henderson óvatosan megkönnyebbült. Ha csupán egy gondoskodó orvosi segédeszközről van szó, amit a cég hálából bocsátott a rendelkezésére, talán nincs ok a pánikra. Megérintette a sárgaréz szegélyt, mire a dobozból kiemelkedett egy apró, felhúzható kulcs, amely finom halk kattanással rögzült.
Ekkor azonban a doboz mechanikája hirtelen megakadt, s a rézhenger forgási sebessége váratlanul a felére csökkent. Henderson feje megszédült, s a nyirkos macskakövön állva érezte, ahogy a saját szívverése azonnal és engedelmesen átveszi a kényelmetlenül lassú, merev ütemet.
A járdaszegélyen egy elszabadult, apró fogaskerék gurult végig, egyenesen a sötét csatornarács felé.