X/2. A mechanikus becslés — Automata értékbecslés

A keménykalapos úr elégedetten bólintott, látva a bársonyágyon ketyegő, bonyolult fogaskerék-rendszert. Meggyőződése volt, hogy egy ritka, tizenkilencedik századi asztrolábiumot hozott eladni, amelyet a nagyapja hagyott rá a padlás mélyén.
– Mint láthatja, kiváló állapotban van! – újságolta a zárt tölgyfa ajtó felé fordulva. – Remélem, a becsült összeg tükrözi majd e különleges műremek valódi értékét.
A hátsó szobában Henderson feszülten figyelte, ahogy a rézcsövek halkan sziszegve áramoltatják a gőzt. A falba épített szerkezet apró rézkarja a dróton keresztül azonnal munkához látott: nem felbecsülte a tárgyat, hanem precízen lecsavarta annak hátlapját. A dobozban ketyegő szerkezet ugyanis nem ritka antikvitás volt, hanem a leltározó gép saját, évtizedekkel ezelőtt elhagyott nyomásszabályzó szelepe.
A pult mélyéről fémes kattanással egy pecsételt nyomtatvány gurult ki a vevő elé. A gép nem vételárat fizetett, hanem leltári helyreállítási díjat vetett ki a behozott alkatrészre.
– A rendszer átvette a tulajdonát, uram – kiáltotta ki Henderson a kulcslyukon át. – A bevizsgálási és tárolási illeték azonnal fizetendő.
A vevő értetlenül meredt a számlára, miközben a tölgyfa ajtó alatti résen egy apró, sárgaréz kulcs gurult ki a padlóra, egyenesen a cipője orrához.