X/1. A gyanútlan vevő — Hivatalos átvétel

Mr. Henderson közelebb hajolt a tölgyfa ajtó kulcslyukához, s megpróbált átlesni a sötétedő eladótérbe. A homályos boltív alatt egy jól öltözött, keménykalapos úr álldogált, kezében egy szalaggal átkötött, sárgarézzel pántolt fadobozzal. Az idegen türelmetlenül kopogott a pult élén egy ezüstfejű sétapálcával, mit sem sejtve arról, hogy a bolt új tulajdonosa épp a szerkezet fogságában tölti elrendelt műszakját.
– Jó napot! Van itt valaki? – kiáltott be a vevő, miközben kíváncsian méregette a falat borító könyvsorokat. – Egy régiséget hoztam becslésre. Egy meglehetősen szokatlan, mechanikus szerkezetet.
A hátsó szobában a rézcsövek hirtelen izgalomba jöttek: a nyomásmérő mutatója kéjesen kilendült, s a fali rekeszből egy apró, üres átvételi elismervény gurult ki, egyenesen Henderson cipője mellé. A nyomtatvány alján már ott szerepelt a saját neve, mint felelős átvevőé. A gép nem csupán nyilvántartotta a szolgálatot, de azonnal ki is utalta az első hivatalos feladatot.
Henderson köszörülte a torkát, és a zárt ajtón keresztül kikikiáltott:
– Tegye a dobozt a pult közepére, uram! A leltározási folyamat elindult.
A vevő meglepődött a fal mögül érkező száraz hangon, de engedelmeskedett. Amint a fadoboz a pultra került, a padló alól finom vibráció indult meg. Az ajtó alsó nyílásán át egy vékony rézdrót nyúlt ki az eladótérbe, s csendben ráfonódott a csomagra.
A doboz fedele lassan felpattant, s a bársony bélésen egy apró, sárgaréz számlapos ketyegő tárgy villant meg.