VIII/1. A naprakész kalendárium — Hétköznapi elszámolás

Az antikvárium ajtaja feletti rézharang megreccsent, majd egyetlen, kimért koppanással jelezte az első reggeli látogatót. Az új bérlő elegánsan kihúzta magát a pult mögött, s gombostűfejnyi pontossággal eligazította a csokornyakkendőjét.
Az érkező, egy alacsony, keménykalapos úriember, gondosan megtörölte a cipőjét a lábtörlőn, majd bizalmasan a pult felé lépett.
– Jó reggelt! A megszokott öröknaptáramért jöttem. Remélem, a törzsvásárlói kedvezményem továbbra is érvényes.
Az új bérlő készségesen bólintott, miközben a tekintete egy pillanatra a sarokban álló sárgaréz állványra tévedt. Mr. Henderson mozdulatlanul, fényesre polírozott gombokkal állt a tartón, tökéletes statikai egyensúlyban viselve a kalapállvány szerepét.
– Természetesen, uram – felelte a bérlő kötelezően nyájad hangon. – Az árukészletünket felülvizsgáltuk, a kiszolgálás pedig garanciálisan zökkenőmentes.
A vevő gyanakodva pislantott Henderson merev alakja felé.
– A segédje ma mintha kissé sápadt lenne. Nincs jól?
– Csupán a rendes karbantartási ciklusát tölti – nyugtatta meg a bérlő, s beleejtett egy rézgarast a pult mélyén ketyegő nyílásba. A fiók halk szisszenéssel kiadott egy finom kötésű, kis alakú albumot.
A kalapos úr elégedetten átvette a kötetet, ám ahogy belelapozott, a szemöldöke magasra szaladt. A lapok mindegyikén a tegnapi dátum szerepelt, csupán a napok nevei cserélődtek fel benne teljesen rendszertelenül.
– Ez felettébb praktikus – mormogta az ügyfél elégedetten. – Így legalább semmiről sem tudok elkésni.
Az új bérlő mosolyogva bólogatott, miközben a pult alatti szerkezet egy újabb, alig hallható fogaskerék-fordulattal nyugtázta az adásvételt.