VII/8. A befejezett leltár — Karbantartott ingóság

Mr. Henderson türelmesen megvárta, míg a sárgaréz csővezeték teljesen kinyújtózik a mennyezet alól, majd hajszálpontosan megáll a helyiség mértani középpontjában. A cső sziszegő hangot adott ki, mint egy megkönnyebbült gőzkazán, majd a tölcséres végéből egy apró, csillogó tárgy hullott egyenesen Henderson kinyújtott tenyerébe.
Egy nehéz, gravírozott rézbárca volt az. Henderson a szeméhez emelte a sima fémlemezt, hogy a finom, karcolt betűket pontosan leolvassa.
„Leltári tétel: 84/B. Megnevezés: Gondnok és zálogőrző szerkezet (Mr. Henderson). Állapot: Üzemkész, plombálva. Bérbeadási szerződés lezárva.”
Henderson lassan pislogott egyet. Újra megigazította a mellényét, mintha a Szolgálati Szabályzat hirtelen egy méltányos, bár kissé szokatlan fejezetéhez ért volna. A téglafal mögül a fémesen rezgő hang ekkor végleg elhallgatott. Helyette a hátsó szoba régen bezárt ajtójának zárja kattant egyet selymesen.
Az eddig lezárt mészárosakna felől hűvös, friss levegő áramlott be, s a küszöbön egy vadonatúj, kifogástalanul vasalt öltönyt viselő alak jelent meg.
– A garanciális feltételek ellenőrizve – állapította meg az új bérlő, miközben átlépte a küszöböt, s kényelmesen helyet foglalt a pult mögötti forgószékben. – Ön kiválóan teljesít, Henderson. A leltár végre hiánytalan.
Henderson tisztelettudóan meghajolt, majd fegyelmezetten elfoglalta kijelölt helyét a sarokban álló sárgaréz tartóállványon, mint a bolt legértékesebb, garanciálisan karbantartott ingósága.
A pult alatti sötét fiók mélyén ekkor halk, egyenletes ketyegéssel működésbe lépett egy ismeretlen szerkezet.