VII/7. A leltárkönyv – Függő garancia

Mr. Henderson meg sem rebbentette a szemöldökét. A hivatalos procedúrák során felmerülő váratlan zajok ritkán jelentettek mást, mint egy újabb, előre nem jelzett bejegyzési kötelezettséget. Lassú, kimért léptekkel az alsó polchoz sétált, miközben kezében még mindig szorosan fogta a miniatűr plombáló fogót.
A vastag, sárgult lapok maguktól pörögtek át, míg végül megálltak egy olyan oldalnál, ahol a tusvonalak még frissen csillogtak. A fejléc a Szolgálati Szabályzat szigorú betűivel hirdette: „Légtéri illeték és szerkezeti garancia – átmeneti záradék”. Az oldal közepén egy precíz, kerek mélyedés feküdt, amely hajszálpontosan egy rézgaras körvonalát formázta meg.
– A felső légtér lezárása visszaigazolva – szűrődött át újra a téglafal mögül a bérlő fémesen rezgő hangja. – A mennyezeti egyensúly fenntartása érdekében a garanciális letét azonnali elhelyezése szükséges.
Henderson a mellényzsebébe nyúlt. Ujjai megtalálták az utolsó rézgarast, amelyet még a padlószintű jóváhagyáskor könyvelt el maradványértékként. Kimérten a könyv lapjába vágott mélyedésbe illesztette az érmét. A könyv lapjai abban a pillanatban csapódtak össze, és a nehéz rézcsatok süketítő csattanással reteszelődtek újra.
A szoba sarkában, a legfelső polcléc feletti vakolatból ekkor finom, fehér por hullott alá, s a falból egy korábban nem szereplő, sárgaréz csővezeték lassan kinyújtózott a helyiség közepe felé.