VI/1. A tulajdonjog ára — Frissen leltározott örökség

Mr. Henderson a sárgaréz kulccsal óvatosan megkocogtatta a zárat. Az antikvárium nehéz tölgyfa ajtaja meglepő engedékenységgel tárult ki, felverve a küszöbön megülepedett finom porszőnyeget. A dohos boltívek alatt a félhomály olyan sűrű volt, mint az állott tea.
A kirakatüveg túloldalán az antikvárius mozdulatlanul állt. Henderson tudatosan nem nézett rá – a szigorú könyvelési fegyelem megkövetelte, hogy zárolt tételre ne pazaroljon figyelmet –, inkább egyenesen a pulthoz sétált. A csatornarácsból hallatszó dallam a falióra rézingáján keresztül apró, fémes rezgésként keringett a helyiségben.
– Lássuk a leltárt – suttogta, és felöltötte a pultra készített zöld kötényt.
A fiókban mindössze egyetlen üres regiszterlap feküdt. Amikor hozzáért, a lap tetején magától megjelent egy apró, hajszálpontos púp alakú nulla. A bolt mélyén álló páncélszekrény erre egy halk kattanással résnyire nyílt, s fagyos huzat suhant ki belőle, megremegtetve a férfi kalapszegélyét.
Henderson elégedetten simította el a kötényt, majd az ablakhoz lépett, és megfordította a réztáblát. A ködös utcán egy ismeretlen árnyék torpant meg a járdaszegélyen.