V/8. Az éjszakai felülvizsgálat — Illikvid ingóság

Az auditornak a szeme sem rebbent a csengő búgó hangjára. A csipesz szárán keresztül apró, kékes szikra pattant a rézkulcsra, majd az idegen a gomblyuk fölé hajolva egy keskeny papírcsíkot tolt át a fémredőny apró perforációján.
– Állapottartás kiváló – jelentette ki a tisztviselő száraz, hivatalos hangon, miközben apró ólomzárral rögzítette a kulcs karikáját. – Ugyanakkor a túlfizetett hőháztartási egyenleg miatt a jelenléte jelenleg zárolt eszköznek minősül.
Henderson megpróbálta fojtani a lélegzetét, ám a tüdejében rekedt levegő csekély tágulása is elegendő volt ahhoz, hogy a fémredőny túloldalán álló mérőóra halk kattanással regisztrálja a térfogatváltozást.
– A rezonanciaköltség félóránként hat garas – tette hozzá az auditor, s egy fémbélyegzővel megkocogtatta a rácsot. – Ha nyitásig nem érkezik fedezet az antikváriumból, a zálogtárgyat átsoroljuk a passzív kamatkiadások közé.
Az utca túloldalán ekkor kattant a zár, és az antikvárius lépett ki a járdára. Karja alatt nehéz, sárgaréz számológép lapult, amelynek apró fogaskerekei közül vékony füstszalag kanyargott az éjszakai levegőbe. Léptei szokatlanul sietősek voltak.
Henderson gomblyukában a lepecsételt rézkulcs váratlanul forróvá vált, miközben a zárva tartott kalapüzlet mélyén egy eddig néma ingaóra tompa, ritmikus ketyegéssel lendült mozgásba.