V/7. A zálogvizsgálat — Éjszakai audit

A csend olyan sűrűvé vált a fémredőny mögött, mint a pincei por. Mr. Henderson óvatosan megpróbálta felemelni a bal lábát, ám a gomblyukába fűzött nehéz rézkulcs azonnal megbillent, s mint egy precíziós inga, balra húzta a törzsét. A sötétben halk, fémes pattanás hallatszott az utca túloldaláról, mintha a szemközti antikvárium ablakában egy számláló ugrott volna egyet.
Minden egyes izommozdulatra kamat rakódott. Henderson rájött, hogy a mozdulatlanság nem pusztán udvarias kérés volt az antikváriustól, hanem fizikai szükségszerűség. Ha teljesen mozdulatlan maradt, a gomblyukát húzó nehéz réz lassan átvette a testmelegét, és a túloldali pattanások elültek.
Hirtelen hűvös huzat csapott be a redőny apró furatain. Az utcán egy egyenruhás alak tűnt fel – nem az antikvárius, és nem is a kalapüzlet segédje. A férfi megállt a leengedett rács előtt, zsebéből hosszas sárgaréz csipeszt húzott elő, és benyúlt a perforált lyukon, egyenesen Henderson zakója felé.
– Éjszakai audit – suttogta az idegen szigorú, hivatali hangon. – Ellenőrizzük a zálog állagát.
A csipesz hideg szára megérintette a kulcs karikáját, mire a szemközti antikvárium mélyén tompa, vészjósló csengő kondult.