V/4. A kirakati árképzés — Leltározott érték

Henderson megpróbálta felvenni a legművészibb pózt, ahogy a segéd kért tőle, de a keménykalapok hűvös pereme kellemetlenül nyomta a halántékát. Odakint az utcán megállt egy idős hölgy, felvette a csíptetőjét, és alaposan szemügyre vette a hajtókáján fityegő árcédulát. Nem a zakó szövetének minősége nyűgözte le, hanem a gépelt leltári szám és a mellette álló összeg.
A kirakat belső falának apró ajtaja halkan meglendült, és a segéd csusszant be a keskeny résen egy hosszú tollporolóval. Finom, kimért mozdulatokkal megtisztította Henderson vállát a láthatatlan porszemektől, miközben elégedetten dörmögött a foga alatt.
– Kifejezetten kelendő pozíció, Henderson úr – suttogta a segéd, miközben egy rézkampóval kiigazította a férfi gallérját. – A túloldali kolléga már be is könyvelte a tételét. Igaz, az Ön bruttó értéke kissé meghaladja a középkategóriás filckalapokét, de a leltárzárásig így is tökéletes fedezetet biztosít.
Henderson pislantás nélkül bámult az üvegen át. A szemközti antikvárium ablakában az antikvárius egy vaskos főkönyvet fektetett ki a puszta emelvényre, pontosan oda, ahol a tátongó hiánynak kellett volna lennie. Egy vastag, piros ceruzával lendületesen áthúzott egy tételsort, majd elégedetten intett a kalapüzlet felé.
Ekkor a kalapüzlet ajtaja feletti rézharang élesen megcsendült. Egy újabb ügyfél lépett be, kezében egy sárgult elismervénnyel, amely kísértetiesen hasonlított Henderson saját igazolására.