V/3. A kirakati egyenleg — Leltározott jelenlét

Henderson lassan lépett be az üveg mögötti keskeny térbe. A bársonyozott emelvény meglepően kényelmesnek bizonyult, bár a keményített keménykalapok szorításában kissé szűkös volt a hely. A segéd precíz mozdulatokkal egy apró, kartonból készült árcédulát tűzött a zakója hajtókájára, amelyen hűvös, tintás betűkkel állt a törzsszám és a leltári érték.
– Kérem, tartsa meg ezt a tartást – jegyezte meg a segéd, mielőtt halk kattanással bezárta volna a kirakat hátfalát. – A járókelők kifejezetten kedvelik a statikus eleganciát.
Henderson az üvegen keresztül bámult ki a macskaköves utcára. Odakint a gyalogosok sietősen haladtak el a kirakat előtt, tudomást sem véve róla, míg végül a férfi tekintete a szemközti épületre tévedt.
Az utca túloldalán álló antikvárium kirakata teljesen üres volt. Ám ahogy Henderson közelebbről figyelte a portált, hirtelen megértette a számszaki összefüggést: az ő fizikai jelenléte a kalapüzlet árukészletében pontosan kiegyenlítette az antikvárium leltárában tátongó hiányt. A bürokratikus egyensúly helyreállt, csupán az ő személyes létezése került át a könyvelés passzív oldalára.
Ekkor a szemközti boltajtóban feltűnt az antikvárius, s a kirakat felé fordulva elégedetten megemelte a kalapját.