V/2. A törzsszám ára — Címkézett létezés

Henderson megtörölte csupasz homlokát, és benyomta a kalapüzlet nehéz, rézpántos ajtaját. A belső tér meleg, tömény nemez- és levendulaszagot árasztott. A pult mögött egy csokornyakkendős segéd vaskos leltárkönyvet lapozott, tudomást sem véve a feje felett megszólaló rézharangról.
– Elnézést – mondta Henderson, s hangja szokatlanul üregesen csendült a kalapdobozok között. – A kirakatban lévő darab az én tulajdonom. Hivatalos tévedés történt.
A segéd fel sem nézett a lapokból.
– A kirakati tételek nem képezik magánigény tárgyát – felelte unott udvariassággal. – Ha a törzsszáma rögzítve van a bélésben, a tárgy a Készlet része. A törléshez mentesítési igazolás kell.
Henderson izgatottan nyúlt a zsebébe, s kihúzta az antikváriustól kapott üres papírlapot. Diadalmasan a pultra csúsztatta. A segéd végighúzta rajta száraz ujját, majd bólintott.
– Kitűnő. A mentesítés érvényes – mondta, s a lapot a könyvhöz tűzte. – Ezzel az Ön személye hivatalosan is átminősült árukészletté. Kérem, foglaljon helyet a kirakatban.
A segéd kinyitotta a kirakat hátulját elválasztó faajtót. A selyemfényű állvány mellett egy üres fogas várt rá, s felette a kis rézharang halkan megrezrent.