IX/5. A fagyos leltárkönyv — Természetes légcsere

Henderson megfontoltan hátralépett a pulttól, majd megragadta a rézhegyű nehezéket, és óvatosan ráhelyezte a leltárkönyv zúzmarás lapjára. A hideg fuvallat nem csillapodott; ehelyett a papír ropogó hangot adott, mint a vékony tavi jég, s a lapok szélén apró jégkristályok kezdtek bokrosodni.
– A szellőzési illeték elszámolása nem képezheti vita tárgyát – állapította meg halkan, miközben ujjaival kikerülte a dér lepte sorközöket.
A nedves bélyegzőnyom alatt újabb mondat tűnt fel, amely mintha közvetlenül a papír rostjaiból fagyott volna ki: „A légcsere átmeneti díja egy darab rézgomb vagy azzal egyenértékű fémáru.” A pult szélén pihenő óralánc egyik apró szeme ekkor önálló életre kelt: elszabadult, s a dermesztő léghuzat fuvallatában egyenletesen belecsúszott a könyv gerincébe. A leltárkönyv erre egy elégedett kattanással becsukódott, s a fagyos huzat abban a pillanatban megszűnt.
Henderson elégedetten megigazította a zakóját, ám a csend nem tartott sokáig. A hátsó szoba felől halk, ritmikus kattogás hallatszott, mintha egy automata írógép kezdett volna el dolgozni a sötétben. A pult melletti sárgaréz szobor lassan elfordította a fejét a folyosó irányába.