IX/3. A lepecsételt fadoboz — Hőtágulási záradék

Henderson lassan odalépett a padlón pihenő, lepecsételt fadobozhoz. A viaszpecséten az antikvárium apró, fogaskerekes címere állt. Óvatosan felvette; a fa még meleg volt, mintha most pattant volna ki egy működő kemencéből.
– Egy újabb garanciális kiegészítő – dörmögte feszülten, miközben hüvelykujjával lepattintotta a törékeny viaszt.
A doboz belsejében nem újabb csavarok vagy kenőolaj lapult, hanem egy finomra csiszolt, sárgaréz hőtágulási mérőműszer, valamint egy összehajtott papírlap. A cédulán Henderson saját, precíz kézírásával állt az utasítás: „A berendezés túlmelegedése esetén a pult alatt lévő második kart azonnal visszahúzni.”
A sarki állványon sötétlő egykori tulajdonos – a szilárdan beállított berendezési tárgy – ekkor halk, sziszegő hangot adott ki. A nyakánál lévő finom illesztéseknél vékony gőzcsík csapott fel.
– Nem kapott elegendő kenést? – suttogta Henderson riadtan, és hirtelen visszalépett a pulthoz. A kézírás pontosan az ő betűit formázta, ám határozottan tudta, hogy soha életében nem írt le ilyen mondatot. A leltárkönyv hőtérképén a pult mögötti sarok ekkor vörösen kezdett izzani.
Henderson nem habozott tovább. Benyúlt a pult alá, és határozott mozdulattal meghúzta a másodlagos rézkart. A fal mögött nehéz láncok csörrentek meg, s a fapadló közepén egy apró, kör alakú csapóajtó emelkedett ki egy centiméternyit, alóla hideg, fémes huzat csapott ki.