IV/2. A többletsúly törvénye — Átmeneti leltár

Henderson előhúzott szürke zsakettje belső zsebéből egy keskeny, sárgult papírtekercset, amelyet két végén apró réznehezékek tartottak kiterítve. Az antikvárius kíváncsian hajolt közelebb, miközben a tea gőze lassan eloszlott a pult felett.
– Bár a hőegyensúly mikroszkopikus szinten látszólag helyreállt – folytatta Henderson fapofával –, a transzfer során keletkezett súrlódási veszteség átkerült a papírállomány szerkezeti tömegébe. Más szóval: az ön könyvei nehezebbek lettek.
Az antikvárius elmosolyodott, mintha a látogató csupán egy elvont filozófiai tréfát sütött volna el. Lassan megérintette a legközelebbi bőrkötésű kötetet, a szelíd bibliofil magabiztosságával.
– Henderson úr, a tudás súlya mindig is relatív volt e falak között – jegyezte meg barátságosan. – Ha a nyomdafesték tömege megnőtt, állok elébe a különbözet kifizetésének, feltéve, hogy azt rézgarasban vagy jóféle szárított kamillában számolják el.
Henderson azonban nem mosolygott. Szakértő mozdulattal végighúzta hüvelykujját a pult szélén gyűlő finom porrétegen, majd a papírtekercs szélére koppintott.
– Nem pénzbeli tételről van szó. A túlsúly törvényileg korrigálandó. Mivel a könyvek többletsúlyát a helyiség légnyomása már nem tudja kiegyenlíteni, ön köteles átadni egy azonos tömegű, teljesen üres térrészletet. A hátsó szobát.
Az antikvárius kezében megállt a teáskanál. A bolt mélyén, a félhomályos polcok között egy súlyos, sötétkék kötésű lexikon halkan, alig észrevehetően előrecsúszott a perem széléig, s egyetlen porszem sem hullott alá mögüle.