III/1. A hiányzó gomb — Csendes egyenleg

Henderson megállt a tölgyfa pult előtt, és mutatóujjával halkan megpöckölte a magától csengő rézharangot. A fém nem adott ki hangot; helyette a talpából apró, pennával kitöltött papírcsík csúszott ki. A blokkon mindössze egyetlen számsor állt, valamint egy udvarias megjegyzés: „A túlfizetés feldolgozása folyamatban.”
A férfi elmosolyodott, zsebre vágta a papírt, és kilépett az antikvárium nehéz, kovácsoltvas pántos ajtaján. A szűk sikátorban hűvös esti pára terjengett, de Henderson nem érzett hideget. Tenyerében még mindig ott duruzsolt a visszaszerzett hő, látása pedig olyan éles volt, hogy a szomszédos épület téglái közti száraz habarcsot is tisztán látta.
A sarkon egy alacsony, szürke kabátos férfi várakozott. Amikor Henderson mellé ért, az idegen megszólította:
– Elnézést, uram... Meg tudná mondani, mennyi az idő?
Henderson önelégülten a mellényzsebéhez nyúlt a zsebórájáért. Ám amikor kihúzta az ezüst láncot, a tok végén nem az óra lógott, hanem egy csiszolt rézgomb. A gomb közepén apró, meleg pulzálás futott végig, pontosan követve saját szívverését.
– Úgy tűnik – jegyezte meg Henderson –, az idő jelenleg magánügy.
A férfi bólintott, és átadott egy apró, viasszal lezárt borítékot, amelyen csak egyetlen réz kulcsrajzolat állt.